Amennyire jók a
poénok és szép a zene, legalább annyira ijesztő és megrettentő a Parasztopera.
Csupa vidám dolog: disznóvágás, esküvő. Legalábbis annak kellene lennie, de
korántsem így van. Ezt jelzi, képviseli az előadás ideje alatt végig a
színpadon ide-oda járkáló, halálra emlékeztető karmester is. Csak a felszínen
vidámak a szereplők, azonban mindenkinek meg van a saját bánata, és ez csak
fokozódni fog. A fiú nem a menyasszonyát szereti, hanem a mostoha testvérét, és
ez viszonozva is van. Csakhogy őt a szülei eladták a degenerált állomásfőnöknek
két hold szőlőért. A szülőket csak a vagyon érdekli. A menyasszony szüleinek
borzalmas a házassága, a nő egyenest utálja tutyimutyi férjét. Mindez pedig
csak az alapszituáció. Hamarosan minden még rosszabb lesz.
A lányról
kiderül, hogy akit eddig apjának hitt az nem is az apja. A fiú megtudja, hogy
saját unokahúgát készül feleségül venni, e mögött pedig a titokzatos cowboy áll,
aki Roland elveszett testvére. A cowboyt, aki átplasztikázta az arcát, saját szülei
ölik meg pénzéért, nem ismerve fel őt. Az egészre az intrikus állomásfőnök
segítségével derül fény. A végén pedig semmit sem javul a helyzet: a
menyasszony megöli a mostohatestvért, a megcsalt apa megöli az állomásfőnököt
és feleségét, majd öngyilkos lesz. Teljes a káosz a színpadon.
Azért szeretjük
a Parasztoperát, mert bár a nevében benne van az opera szó, ez egyfajta paródiája
annak. Sokkal szabadabb a nyelvezete, közel áll a hétköznapjainkban beszédéhez.
Érdekes és sokrétű a cselekménye, sok a poén, amin nevetni lehet. Van rá esély,
hogy egy hétköznapi ember is értse, és magára ismerhessen benne. A díszlet is
rásegít az előadás dinamikájára, kerekeken guruló asztalok, hinta. Ez mind élvezetessé
teszik az amúgy sötét történetet.
Számomra a legszebb,
amikor az előadás végén a hűtőben, amiben végig látjuk a levágott malacot,
beteszik a cowboy ruháját. Utalva arra, hogy megölték, mint egy disznót, a
saját megélhetésük érdekében. Bármennyire is oldott az előadás hangulata, a végeredmény
valami horrorisztikus. Az ember szörnyűségekre képes, de amit a múltban
megtett, azért a jövőben keservesen meg kell szenvednie. Ezt a keserűséget
látjuk a halálos karmester arcán is az előadás teljes ideje alatt.
balázs.lehel
