Sztorizunk

Csóka az a kolléga, aki mindig hecceli a többieket, ijesztgeti, hogy most kell bemenj, most hívnak, közben pedig vaklárma az egész. Mikor Máréfalván voltunk, és játszottuk a Buffalót, több időt vett fel az átöltözés az egyik jelenetből a másikba, mert ott teljesen más körülmények voltak. Én átöltöztem, volt egy kicsi időm, s mentem be. Kicsi öltöző, szűk minden, valami elvonta a figyelmem. Kicsit furcsa volt a jelenet, amit láttam, de gondoltam, hogy hamarabb jöttem. Csóka mondta, hogy Kata menj be gyorsan, mert lekéstél. Mondom, Csóka ne szívass, mert nem késtem le. De, mondja Csóka, menj, mert már rég bent kellene lenned. Ott vitatkoztam vele még hosszú perceket, a többiek már ott fetrengtek a színpadon, mindent eljátszottak már, mikorra bementem végre a jelenetbe. Soha életembe nem késtem le jelenetről, s remélem, nem is fogok. László Kata

Van egy kedves barátnőm, Márton Réka, egy pár évig ő is itt volt. Próbáltuk a Cabarét. Ő nem egy ilyen magas sarkús nőcike, s itt magas sarkúban jött be a színpadra. Megbotlott, és nem úgy esett le, mint ahogy rendesen szokás, hanem eldőlt, mint egy fadarab. Pár percig csend, nem tudtuk, hogy mi lett. Nem mertük megfordítani. Végül felállt, nagyon kacagott. Mint kiderült, a kacagás miatt nem tudott megmoccanni. Ő sem tudja, hogyan úszta meg sérülés nélkül. Jakab Orsolya

Amikor Korondon voltunk a Terülj, terülj asztalkám előadással. Volt benne egy szamár, aminek a farkát meg kellett húzni, s akkor az ki kellett adjon egy tallért. Tóth Árpi letörte a farkát, és mi annyira meglepődtünk, hogy csak álltunk tátott szájjal, Pocok még a zenét is elfelejtette beadni. Tamás Enikő

Mások számára annyira érdekeset, vicceset nem tudok mondani. Toásó István

Talán a legviccesebb az volt, amikor egy előadás temetésen olyan helyzetbe hoztuk a színpadon egyik kollégánkat (nevet), hogy biza-biza megakadt a dolog és ez furcsa is volt nála, mert én akkor a társulatnál levő legjobb férfi színésznek tartottam őt. Jó volt vele mindig dolgozni, nagyon jó improvizatív készsége volt, nem gondoltuk volna, hogy megtudjuk fogni egy csellel. Nyílván nekünk volt vicces, akik a színpad mögött álltunk, és estünk le a lábunkról a röhögéstől, neki valószínűleg kellemetlen volt a színpadon. Szűcs-Olcsváry Gellért

Szeretem, amikor ez a társulat dolgozik. A munkát nem úgy értem, hogy bejövünk, próbálunk és azután éli a családi életét, hanem néha – de az utolsó időben egyre többször – találkozom azzal a jelenséggel, hogy a kollégákkal együtt dolgozunk. Tóth Árpád

Azok a pillanatok, amikor játszom, és érzem a pozitív energiákat a nézők felől. Fel tudok ülni a nézők energiáira, ezt itt sokszor megkaptam. Bekő Fóri Zenkő

A legutolsó gyergyószentmiklósi előadás úgy végződött, hogy meghaltam, nagyjából két éve volt ez. Az első székelyudvarhelyi előadásban egy koporsóban feltámadtam. Antal D.Csaba

Úgy érzem, hogy az itt töltött idő erősebbé, többé és nyugodtabbá tett. Jó volt megismerni a következő két nagy nevet: Eugen Făt, Anca Bradu. Dénes Gergely

Nem annyira konkrét, de fontos élmény, amit Gyergyóban nem tapasztaltam, hogy itt a közönség figyel a munkádra. Vannak visszajelzések. Nekem ezt furcsa volt megtapasztalni. Sokan rád köszönnek az utcán. Vagy rád szavaznak. Ilyen apróságok. A tapson kívül valahogy személyesebben is megnyilvánul az ő tetszésük. Barabás Árpád

Kedves emlék az, hogy a társulat eljött az esküvőnkre. Ami nagy szó, hiszen messze volt. 450 km nem kevés. Vidovenyecz Edina

Hát, hogy kedves emlék vagy sem, azt nem tudom. De hogy maradandó, az biztos. Nem emlékszem pontosan, hogy melyik próbafolyamat alatt, a társulat férfiúi úgy döntöttek, hogy feltárják előttünk „férfiasságukat”, miszerint feljöttek a lányöltözőbe, és sorba állva, háromig számolva mindenki letolta a nadrágját. Kb. 10 másodpercig senki nem vett levegőt. Nem tudom, hogy ilyet szabadott-e volna elmondani, ám legyen. Legfeljebb valaki nyakon ver. Varga Márta