Drámáidban melyik szereplővel tudsz a leginkább
azonosulni?
Nincs olyan,
amelyikkel különösebben azonosulni tudnék, de mindegyikből van egy falatka
belőlem. Volt, akit élvezetesebb volt megírni, és volt, akit nem. Törekszem
arra, hogy a szereplőim ne legyenek olyanok, mint én. Mivel igyekszem úgy írni,
hogy mindegyiknek meglegyen az igaza, s mivel szeretem, ha igazam van, ezért
nem állnak távol tőlem.
Mi volt a kedvenc visszajelzésed?
Kedvencem a „nemzetietlen
egyházgyalázó szocreál giccs” szépen kereken megfogalmazva. Ha visszajelzésről
van szó, akkor az aktuális előadásokról kapok visszajelzéseket. Most a Bányavíz
a legújabb, ami színpadra került, ezzel kapcsolatban pedig Puskás Panni
kritikája tetszik a legjobban a Revizoron.
Volt inspiráció hiányod? És ha ez megtörtént, hogyan
hidaltad át?
Hát, most is
benne vagyok, és még nem léptem ezen túl. Időnként van ilyen. Az inspiráció
hiányon úgy a legkönnyebb túljutni, ha rejtélyes módon megszakad az internet,
kénytelen vagyok nem facebookozni. Nem beszélgetni senkivel, csak írni. Nem
tudok mást az inspiráció hiány áthidalására, mint azt, hogy írni. Még akkor is,
ha rossz a szöveg, vagy ha tudod, hogy ebből nem lesz semmi. Akkor is írni,
írni azt, amin éppen dolgozol. Kidobod az egész szöveget, és újrakezded. De
lehet, hogy marad benne két olyan szikra, amelyekkel ezen továbbléphetsz.
Legrosszabb mondat, amit valaha leírtál?
Nem tudom. Hogyha
előttem lennének a szövegeim, akkor találnék. Ha írás közben tudnám, hogy rossz
a mondat, akkor nem írnám le.
Van olyan része az előadásoknak, ami pontosan azt
adja vissza, amit megírtál?
Ez most így
furcsa, mert amikor írok, elképzelek egy képet a fejemben, ami konkrétan nem
egy elejétől végéig lejátszott előadás. Hanem színészek, figurák, akik
egymással beszélgetnek, történik valami velük. Ehhez képest mindig más valami történik.
Néha megtörténik,
hogy a megvalósult előadásban sokkal jobb lesz, mint amit én elképzeltem.
Gyakran rosszul képzelem el, mivel nem értek a rendezéshez, nem vagyok színész.
Azt gondolom, hogy ez eljátszható, kimondható, közben pedig nem.
A Bányavakságnál
például az a jelenet, amikor a polgármester és rendőr kiülnek a díszlet
szélére, elkezdik egymást szidni, egymás fejére olvasni a történelmi
sérelmeket. Ez ebben a formában jobb, mint amit én elképzeltem.
Kedvenc
előadásod?
A
top három: Andrei Şerban – Ványa
bácsi (Kolozsvári Állami Magyar Színház), J. Pommerat – La réunification des
deux Corées (Francia Odeon Színház), Silviu Purcărete – Faust
(Szebeni Nemzeti Színház)
Drámaíráson kívül mivel
foglalkoznál még?
Valami
hasznossal, mivel a drámaírás ugye luxuscikk. Ha újrakezdeném az egészet, valószínűleg
orvos lennék. Az építkezés is nagyon hasznos, apám például építész, ő egy
hasznos ember. Ebben az is benne van, hogy kapitalizmus van, így olyan dolgok
is épülnek, amire nincs szükség. Mint például szükség lenne egy irodára, ehelyett
épül nyolcezer, viszont az orvos éppen azt az egy életet menti meg. Ilyen
szempontból az orvos azt teszi, amire tényleg szükség van.
Mennyire befolyásolnak
téged a drámák után születő vélemények, kritikák?
Ezekre
szoktam figyelni, mivel olyasmit is megtudtok a saját drámáimról, amit addig
nem tudtam, miközben milyen igaz. Olyan szempontból nem befolyásol, hogy
következő alkalommal másként csináljam. Befolyásolni nem befolyásol, csak érdekel.
sándor.orsi
