szakmai
kerekasztal
meghívottak:
Forgách András, Garaczi László, Székely Csaba, Szűcs Katalin Ágnes, Theo Herghelegiu,
Varga Anikó, Victor Scoradet
moderátor: Lőkös
Ildikó
Már a legelején
eldőlt, és javarészt mindenki egyetértett ebben, hogy nem lehet a román kortárs
dráma és a magyar kortárs dráma kölcsönhatásairól beszélni, mert ilyen nincs. Globalizáció
van, elszegényedés van és erősen közéleti drámák vannak. Sokkal inkább a román
színház és a magyar színház kapcsolatáról, a két színházi nyelv találkozásáról,
rendezői szokások, értelmezések egymásra hatásáról és kultúrális hullámokról
érdemes leginkább beszélni.
Gondolatfoszlányok:
A román és a
magyar színházi kultúra hatásáról beszéljünk. A szövegek import-exportjáról nem
érdemes beszélnünk. (Forgách András)
Annamaria Pop
egy partizán, ide-oda fordít. (Forgách András)
Nekem a román
drámaírók túl jólneveltek. (Victor Scoradet)
Magyar
drámaírókat olvasva ők tűntek túl jólfésültnek. (Csurulya Csongor)
A magyar
rendezőknél a románok látnak jó dolgokat, a román rendezőknél pedig a magyarok.
(Victor Scoradet)
Szét tudjuk-e
választani a rendezőt, színészt és drámaírót? (Theo Herghelegiu)
1989 után az
irodalom irányából érkező szerzők unalmassá, érdektelenekké váltak. Gyakorlati
színházi emberek kezdtek el írni, mert nem volt, amit rendezzenek, és ezek az
írások sokkal érdekesebbek lettek. (Victor Scoradet)
A drámai
szövegek szerintem nem hatnak egymásra, én legalábbis ilyet nem láttam.
(Székely Csaba)
Alkalmanként felfedeződnek
kortárs román darabok, de igazából, Magyarországon, nem nagyon játszanak ilyet.
(Szűcs Katalin Ágnes)
Fontosnak tartom
a magyar rendezőktől jött hatást. Láttam egy Ascher Tamás által rendezett
Ivanovot a Katona József Színházban, aminek olyan erős színházi esztétikája
volt, hogy rám nyomta a bélyegét az összes további munkásságomra. Legalábbis
nagyon remélem,. (Theo Herghelegiu)
Kétféle szerző
létezik: az irodalomból érkező szerző, aki az örökkévalóságnak ír, és a
színházi szerző, aki egy konkrét, most élő közönségnek ír. (Victor Scoradet)
Az elmúlt 50
évben általában akkor beszélhetünk hatásról, ha van egy nagyon erős tendencia.
Az utolsó ilyen hatáshullám az abszurd volt. (Forgách András)
– Milyen mai magyar
írót tudsz megnevezni, akire hatott Caragiale? (Forgách András)
– Székely Csabát! Komolyan! (Lőkös Ildikó)
Ha nem csak
arról beszélünk, hogy milyen nyelven íródott a szöveg, hanem színházi
nyelvekről is, az nagyon izgalmas, amikor egy magyar szöveget, magyar
színészeket román rendező rak fel. Így tudnak a kultúrák egymásra lefordítódni.
(Zsigmond Andrea)
Mindig úgy
gondolkodunk a kortárs drámáról, hogy ez írott, irodalmi szöveg. Sokszor van az
a tapasztalatom, hogy a bizonytalan státus nagyon termékeny tud lenni a
színházban. Azokra a szövegekre gondolok, amelyek menetközben alakulnak ki. Ha
van egy nagyon erős szöveg, ami előre kész van, az nagyon behatárolja a
mozgásirányokat.(Varga Anikó)
Egy más nyelvű
és más kultúrából jövő rendező, ha foglalkozik egy darabbal, hozza a saját
kultúrális rétegét, amit ráhelyez a másikra, és egy szendvics keletkezik. (Theo
Herghelegiu)
Most 20 éve nagyon
harcoltam a kortárs szövegekért. Azt kérdezték tőlem, hogy a jelen
futóhomokjáért harcolok? Akkor értettem meg, hogy az a dráma érdekelt, ami
megmutatja a jelen futóhomokját, de a hátsó, mozgató mechanizmust is. Ezek a
darabok mindig érvényesek maradnak. (Victor Scoradet)
Elhangzott nevek:
Anamaria Pop,
Matei Vişniec,
Andreea Vălan, Kiss Csaba, Thuróczy Katalin, Gianina Cărbunariu, Boros Kinga,
Sebestyén Aba, Peca Ştefan, Tompa Gábor, Tapasztó Ernő, Székely Csaba, Ascher
Tamás, Mohácsi testvérek, Pintér Béla, Andrei Şerban, Victor Ioan Frunză,
Tasnádi István, ésatöbbi.
gál.bogi
