kérdez Köllő Kata
válaszol Forgách András
– Író,
dramaturg, rendező, színikritikát ír, jó fotókat készít, egyetemi tanár, és
rajzol is. Ő Forgách András.
– Nem
vagyok egyetemi tanár.
– Mi
kell történjen ahhoz, hogy darabot írjál?
– Én
soha nem mentem a színházhoz. Minden darabom úgy született, hogy vagy
molesztáltak, vagy született egy darab. Voltak darabok, amiket megírtam
rendelés nélkül is. Például A fiút is. Szabó K. egy új darabot akart. Arra
gondoltam, hogy ha kell a világnak, akkor jó, de én nem rendezem meg az
ősbemutatómat.
– Nem
szeretsz nyomulni?
– Nem
szeretek. Bár tanítanak rá. A húgom nyomába tudok nyomulni. Négyen vagyunk
testvérek, ebből kettő nyomulós, kettő meg nem. A nyomulósok vörös hajúak, a
nem nyomulósok fekete hajúak. Voltak. Én nem nyomulós vagyok.
– Amikor
dramaturgkodsz, akkor könnyű szívvel húzol más szövegéből?
– Nagyon
könnyű szívvel. Imádok húzni.
– Te
ch-val írod a neved, de a testvéreid cs-vel. Hogy van ez?
–
Elírták az anyakönyvemben. Arra gondoltam, hát jó, ha a sors úgy akarja, hogy
ch-val éljek, akkor rendben van.
– Az
nyilatkoztad, hogy nem kell látni az előadást ahhoz, hogy kritikát lehessen
írni róla. Tisztázzuk ezt.
– Ezt
én bebizonyítottam. Olyan előadásról írtam részletes elemzést, amit nem láttam.
Nem kell sok dolog hozzá: tudod, hogy ír az adott kritikus az adott lapba,
vannak fényképek, elégszer láttál az adott szövegből készült előadást, vagy a
színész különböző szituációkban, ismered hogyan működik az adott színház,
ráadásul a kollégák is mesélnek. A végére már annyi mindent tudsz, hogy majdnem
kialakul egy háromdimenziós képed az előadásról.
– S ez
botrányt keltett?
– Nem
keltett botrányt. Senki nem olvasta. Vannak olyanok, akik akkor se látták az
előadást, ha megnézték. Én ehhez képest elég jól állok.
– Ösztöndíjjal
kerültél Berlinbe?
– Igen.
Egy díszlettervező barátom jött szembe velem az utcán, ez ’83-ban volt, és
kérdezte, hogy akarsz-e Peter Stein mellett dolgozni Berlinben. Mondtam,
persze. Ki az a Peter Stein?
–
Színészként soha nem akartál megnyilvánulni?
– Nem
kértek fel.
– Miért
pokol a rendezés?
– Mikor
rendező vagy, akkor kívülről az látszik, hogy mindenki tőled kérdez. Ez
belülről olyan, mint egy sivatag. Sehol senki.
biró.réka
