Lőkös Ildikó moderátor kérdezte Garaczi Lászlót, az Ovibrader íróját. Bemelegítőnek
a kérdező féltől elhangzott egy-két baráti ugratás, melyre az író csak ennyit
mondott: egyébként nyolcéves korunk óta
ismerjük egymást Ildikóval. Azért enged meg magának ilyen kérdéseket. Tánciskolába
is jártunk együtt.
Múltját így jellemezte: Régen avantgárd
költő voltam. Walkmannel a fülemben mondtam a saját szövegeimet. (…) Ez
tulajdonképpen egy vadulás volt.
Az első felkérése így hangzott:
1. legyen kevés szereplős
2. nem a díszlet a lényeg, lehetőleg ne az országház kupolájában játszódjék
3. koncentráljunk inkább a dialógusokra vagy a szituációkra
A későbbi darabjai is nagyjából ezeket az irányelveket követik. Érdekes, hogy az első darabjaim, amiket a 90’es évek elején írtam, megértek
egy-két előadást, pedig megmondták, hogy egy borzalom az egész úgy, ahogy van. (…) A prózaírást
nem lehet megtanulni, a színházat igen… bár még most sem érzem magam
drámaírónak.
Az Ovibrader is felkérésre született, amiben: főszerepet kap a férfiproblematika, vagyis az, hogy mit jelent
egzisztenciálisan a férfi nem. Egyfajta átfordított Vagina monológok
férfiaknak. Elkezdtem gondolkodni arról,
hogy építsek fel egy történetet, aminek van egy kerete. Tulajdonképpen itt a
kulcs a dramaturgiai ötlet: a hipnózis.
A ma esti Plazma2, avagy az Ovibrader előadásról pozitívan nyilatkozott: A közönség nagyon élvezte, rezonált rá. Nem
tudom máskor milyen szokott lenni, de nekem úgy tűnt, hogy a közönség is nagyon
jól szerepelt.
veres.fruzsina
