Tiráda egy bohócról

A dráMA fesztivál utolsó napján került bemutatásra Matei Vișniec Bohóc kerestetik című drámája. Amikor az ember azt gondolja, hogy több meglepetés már egészen biztosan nem fogja érni, akkor téved, mint én. Kétszer.


Miért kellett ártani annak a szegény bohócnak? Amikor lenni vagy nem lenni bohóc a kérdés, akkor a válasz egyértelmű volt számomra. Hiába ordítottam magamba, hiába szorítottam az öklömet, csikorgattam a fogaimat, amikor megfojtották minden reményemet a színpadon, és vele együtt az utolsó csepp jókedvemet is. Sajnos nem tudok visszamenni abba az időbe, amikor a görögök be tudták perelni az ilyen előadásokat lelki sérelemért. Még.

Ha annyira messze mégse mehetünk vissza, akkor kövessük a matek tanárom bölcs szavait és próbáljunk egy pár lépésnyit hátra lépni, hátha megvilágosodik előttünk a sötét, bohóc tetemektől mentes út. Három bohócról van itt szó, akik egy idős bohócoknak szóló állásinterjúra jelentkeznek. Eddig semmi különös, hiszen ez egy mindennapi helyzet. Ami mégis forgásba indítja az egészet az az lesz, hogy ezek a bohócok mindhárman ismerik egymást. Ahelyett, hogy egy jót mulassanak együtt, beindul a kőkemény konkurencia, az önzőség és a féltékenység, a végeredménye pedig egy kész cirkusz. Megmutatkozik előttünk egy olyan kép a bohóci, a cirkuszi, vagy akár a művészi életből, amely kevésbé mulatságos. Ezek a bohócok nem annyira vidámak és mosolygósak, amennyire szeretnénk, vagy legalábbis nem olyan bohócok, mint amihez szokva vagyunk. Ennek ellenére nem egy komor darabról van szó, a humor és a színészi játék különlegessége egy teljesen egyedi hangulatot ad az előadásnak.


Egy mágikus világnak leszünk a részesei, ahol csodálatos dolgok történek. (Szeretlek buborékfújó gép). Az előadás felröpít minket, fennebb és fennebb, de csakis azért, hogy nagyobbat zuhanjunk. Nem lesz mosolygós piros orrú vég, nem jut a bohócoknak a happy end-ből, de nekünk sem. A tragikus vég a gondolkodásra késztet, nem elégszünk meg egy pár, jól elsütött poénnal és mutatvánnyal. (Bohóctragédia? Érzem, hogy közeledik a vég).

csiki.andrás