első
kérdés Hajdu Gézához:
– Hogyan szeretted,
hogy végig az ágyban lehettél?
– Volt már boldogabb
korszaka is az életemnek.
– A rendező biztos
külön próbákat írt elő a számodra.
a
szerző-rendező a valós alapokról:
Nem tudom volt-e hosszabb
kapcsolatod kábítószeressel, baráti kapcsolatra gondolok. Ez egy extrém figura,
nem én találtam ki, valóban létezett, aki drogozott, majd felakasztotta és
felgyújtotta magát.
a
címről:
A Fiú cím nagyon gazdag
jelentéstartalommal bír, végig titokzatos.
a
felismerésről:
Reális környezetben
játszódó cselekmény, kis falu, mindenki ismer mindenkit. Olyanok a szereplők,
akiket ismerünk a mindennapi életből. Például Horváthné alakját a
szülőértekezletekről.
a
kétarcúságról:
A Fiú szerepe borzasztó
nehéz, nincs fejlődés benne. A drogosnak nem látjuk meg a másik arcát.
a
díszletről:
Egyfajta érzéki
nyomasztás, nagyon ridegek a tárgyak.
a
viszonyokról:
A Fiúból a nő jósága
hozza ki a durvaságot. Mindenkivel így viselkedne-e?
a
közvéleményről:
Az előadás szövege
sokkal hosszabb és durvább volt, de a város közvéleménye kihúzatta belőle.
a
színészi kvalitásokról:
Az Évikét alakító
kislány nagyon otthonos a színpadon, próbáltam, de nem tudtam kizökkenteni a
játékból.
Nagyon jó partnerek
voltak a színészek, ez érződött is az előadáson.
az
alkotó(k) közti konfliktusról:
– Mitől van Enikőnél
egy zacskó színes ceruza?
– A szerző csak egy
kicsi doboz ceruzára gondolt, a rendező sokra. Valószínűleg a néni unokáinak hiányát
hivatott kifejezni.
a
dokumentálódásról:
– Minden szerepedet
megpróbálod így elképzelni?
– Nem, nem úgy
próbáltam, hogy belőttem magam.
az
ünnepről és giccsről:
Nekem egy kicsit több
karácsony kellett volna a történetbe, adna még egy réteget alá.
Durva dolog mikor a
karácsonyt is boaként tekerjük a nyakunkba.
balázs.lehel
